Kiszúró és sütemény díszítő

Ma hazafelé egy kellemes és már nagyon régen nem érzett illat csapta meg az orromat a lépcsőházunkba belépve. Az alattunk lévő lakásban lakó nyugdíjas néni akcióba lendült ismét, de most nem péksüteménnyel vagy habos édességgel lepte meg óvodából és iskolából hazatérő unokáit, hanem mézeskaláccsal. Sejtettem, hogy rövidesen sütni fog, mert a napokban vette át a postástól a dobozt, mely a mézeskalács kiszúrókat és a sütemény díszítőket rejtette. Már akkor sejtelmes mosollyal mondta, hogy idén nagyüzembe fogja sütni ezt a finom karácsonyi finomságot, mert rengeteg családot szeretne meglepni saját késztésű mézeskalácsával. Mivel köszönésen kívül talán csak néhány mondatot beszéltünk eddig összefutva a lépcsőházban, nem is reméltem, hogy mi is fogunk kapni a finomságból. A konyhában éppen a bobnonokat késztettem elő, amikor csengettek. Férjem és a két gyerek nyitott ajtót, majd hangos megköszönés után egy tállal a kezükben jöttek vissza. A szalvéta alól egy mézeskaláccsal megrakott tál került elő.